Válasz: X nem más, mint I. Miklós orosz cár (Nyikolaj Pavlovics Romanov), aki 1825-től 1855-ben bekövetkezett haláláig ült az Orosz Birodalom trónján. Az a bizonyos harc a kudarcba fulladt krími háború volt melyet az oroszok a "nyugoti hatalmak", az angol-török-olasz-francia  hatalmak ellen vívtak és buktak el végül 1853-56 között. E vereség számtalan reformot indított el az autokrata rezsimben. A szemelvények forrása: D. Mackenzie Wallace: Russia. Az orosz birodalom ismertetése. Budapest, Franklin Társulat, 1878. Fordította: Szentkirályi Móricz. Érdekesség, hogy ez a mű alig egy évvel korábban, 1877-ben vált igazi bestsellerré a "nyugoti" féltekén, és hogy a magyar kiadás "befolyó jövedelme a magyar írók segélyegylete javára fordítattik." 

Azt gondolom említenem se kéne, hogy I. Miklós volt az a cár, aki segítségére sietett Ferenc Józsefnek az 1848/49-es szabadságharcunkat leverni.

(Bocsi a csúszásért, helyes válaszra vártam :'( )

Az alábbi forrásszemelvények egyetlen személyhez kapcsolódnak, aki jelentős szerepet játszik a magyar történelemben. A szemelvények helyesírását megváltoztattam, ez némi nehézséget jelenthet, guglizni is ér, de nem érdemes. A helyes megfejtéseket, a forrásszövegek helyeit október 23-án csatolom a bejegyzéshez, addig szabad a vásár.

Kérdések a következők:

- Kicsoda X?

- Melyik XYország?

- Milyen harcról van szó a szövegben?

A győztesek kedvenc képzeletbeli állatom leírását kapják meg kommentben. Vagy nem, de reménykedni azt ugye, lehet.

No, kezdődjék végre maga a játék!

1. „Határozott ellenszenvet tanúsított minden humanizmus, és az akkor divatos szabadelvűség ellen. Az emberi jogok és egyéb bölcsészeti eszmények iránt uralkodó lelkületében nem érzett semmi rokonszenvet; és a bölcsészeti szabadelvűség iránt mély megvetéssel viselt.”

2. Idézet Xtől: „ne zavarjátok össze eszeteket bölcsészet által, én nem állhatom a bölcsészeket.”

3. „esküdt ellenségévé tette a szabadelvűségnek, és vakbuzgó védőjévé az autokráciának, nemcsak magának otthon, de mindenütt Európában.”

4. „Minden könyvet és időszaki lapot szigorúan kizárt, kivéve azokat, melyeknek tartalma a legártatlanabb volt. A nemzeti írókat szoros felügyelet alá vették és azonnal elnémították őket, mihelyt eltávoztak azon modortól, melyet a jó indulatú modornak neveztek.”

5. „Az egyetembeli tanulók számát megkevesbíttették.”

6. „az autokrácia Don Quijote-jának nevezték el”

7. „Jellemét és céljait tekintve egy már rég letűnt időhöz tartozott.”

8. „a nemzetet úgy nézte, mint egy hadsereget, mely arra van teremtve, hogy bármi szellemi vagy anyagi fordulatokat véghezvigyen, melyeket ráparancsolni jónak lát.”

9. „Politikájának bölcsessége ellen a legcsekélyebb kételynek, vagy a létező szabályok ellen intézett bírálatnak nyilvánításával úgy bánt, mint fegyelemsértéssel, melyet egy bölcs uralkodónak tűrni nem kell.”

10. „Ha soha nem mondta is az állam én vagyok, ezt csak ezért nem tette, mert a tényt már magában oly világosnak tartotta, melynek konstatálása nem szükséges.”

11. „A népnek hinni kellett (és mint tudva van, a hit nem a tapasztalás gyermeke), hogy a lehető legjobb kormány alatt él. Erről kételkedni politikai eretnekség volt.”

12. „Egy vigyázatlan szót vagy hóbortos tréfát a kormány ellen, komoly véteknek tekintettek.”

13. „a tapasztalás folyton bizonyította, hogy erőlködései sikertelenek, de tanulságait soha figyelemre nem méltatta.”

14. „a hivatalnokok nem szűntek meg csenni, zsarolni és minden módon visszaélni a kormányhatalommal.”

15. „egy oly nemzetben, mely politikai élethez és önkormányzathoz van szokva, X rendszere ellen minden irányban elterjedt volna az elégedetlenség és a lázas gyűlölet X hatalma ellen. De XYországban azon idő szerint semmi ilyen érzelem se gerjedt. A művelt osztályok – és a műveletlenek annyival inkább – teljesen közönyösek voltak.”

16. „határtalan, babonás tisztelettel viseltettek nemcsak X személye, hanem akarata iránt is, és készek voltak parancsainak tétovázás nélkül engedelmeskedni mindaddig, míg szokott életviszonyaik érintve nem voltak.”

17. „(magasabb) körökben ugyanazon közöny uralkodott a politikai és a közügyi kérdések iránt. Mindenki azon iparkodott, hogy a jó gondolkodású hírében legyen, mi első feltétel volt azokra nézve, kik az udvar kegyére, vagy hivatalban előléptetésre vágytak”

Észrevehették az ő idejében:

18. „a közigazgatás fáradhatatlan zsarnokságát”

19. „a közjövedelmek szemérmetlen pazarlását”

20. „minden független vélemény rendszeres elfojtását”

21. „és mindenekfölött a felsőbb osztályoknak mély pangását, melyek teljes megelégedve lenni látszottak a dolgokkal úgy, mint voltak”

 Észrevehették azt is:

 22. „mily üresek és hazugok a hivatalos véleménynek hízelgő vagy dicsekvő mondókái”

 23. A „csekély számú nemes lelkű ábrándozók” az ő idejében:

„nézeteiket elhintették ismerőseik és barátaik között, társalgás és kéziratok által, és némelyek közülük, kik egyetemi tanárok vagy az időszaki sajtóban munkatársak voltak, megkíséreltek az ifjú nemzedéknek bizonyos osztályában heves lelkesedést gerjeszteni a felvilágosodás és a haladás mellett, és azon homályos reményt, hogy fényesebb nap közeleg virradni.”

24. „a közönyösen megelégedők kábultságukért mindig találtak igazolást. Midőn kétségtelen lett, hogy XYország a nyugati hatalmakkal birkózásra kel, ezen igazolás általánosan elismertetett (…) «most a nemzet aratni fogja hosszú szenvedéseinek és türelmes megadásának gyümölcseit. A nyugat meg fogja tanulni, hogy azon szabad intézmények és azon szabadság, mellyel büszkélkedik keveset érnek a veszély óráiban»; és azon (népéből valók), kik ilyen (nyugati) intézményekben gyönyörködnek, kényszerülve lesznek elismerni, hogy szigorú, mindent rendező autokrácia egyetlen eszköze a nemzeti nagyság fenntartásának. Midőn a hazafias buzgalom és a harcias lelkesedés növekedésben volt, semmit nem lehetett hallani X és rendszerének dicsőítésén kívül.”

25. „(e harcot) úgy emlegetették, mint valamely keresztes hadjáratot”

 Akik e harcban kételkedtek:

 26. „hitelre nem találtak, és általánosan a haza korcs fiainak, csaknem hazaárulóknak tartattak.”

A rózsaszín görbe lakó felnégyelt csiRbusZli és én várjuk a megfejtéseket (páran biztosan eltűnődtetek a számozás jelentőségén, mialatt a rózsaszín görbe lakó felnégyelt csiRibusZli első negyede egyenesre költözött és megette a lendkerekét).